Esküvőszervezés = kikészülődés?

„Menyasszonyt látok, szerencsét találok!” – kiáltottuk kislányként a barátnőimmel, mikor már messziről felhangzottak az esküvői menetet jelző dudálások és futottunk, hogy elérjük az első, legszebben feldíszített autót, amiben a menyasszony ült. Akkoriban még majd minden szombatra jutott egy esküvő, volt hogy több is, mi pedig szentül hittük, hogy a látvánnyal valami nagy dolog részesei lehetünk. Úsztunk a boldogságban, elképzeltük az újdonsült házaspár csodálatos életét és reméltük, hogy ha felnövünk, nekünk is megadatik majd ez az élmény.

Ha megkérdezel egy 4-5 éves forma kislányt, hogy mi szeretne majd lenni, valószínűleg az első válaszok között lesz a hercegnő és az anyuka. A Disney mesék világa, a szépséges királykisasszonyok megteremtik a modellkövetés és az azonosulás lehetőségét, amik a „mintha-játékokban” szépen meg is jelennek. A kislányok felöltik a legszebb ruhájukat, felveszik anyukájuk legcsillogóbb ékszereit, a régi függönydarabból fátyol lesz, mert ők ma bizony férjhez mennek a mesebeli herceghez, aki a szomszéd Ádámka, vagy az apukájuk lesz. Hát így készülünk mi nők a nagy napra. Ez a készülődés nem az esküvő előtti 1-2 évben történik, hanem egészen óvodás korunktól kezdve tart tulajdonképpen.

Ahogy növünk fel egyre inkább konkretizálódnak a vágyak. Milyen ruhánk lesz, kiket hívunk meg, hol szeretnénk tartani az esküvőt. Lesz templomi, vagy csak polgári? Zene, virág, torta, menü… A sor szinte végeláthatatlan. A vágyak a hagyományok, a saját élmények és az aktuális divat mentén folyamatosan alakulnak, mire a nagy nap közeledtével végül megszilárdulnak.

És itt jön az a rész, amit majdnem minden menyasszony és vőlegény átél, az elbizonytalanodás. Na, nem magával az esküvővel kapcsolatban, hanem azokat a fontos részleteket illetően, amikről az előbb szó volt. Merthogy megjelenik a külső elvárás, az összehasonlítás és a tökéletességre törekvés. Három olyan tényező, ami a legcsodásabb álom esküvőből is rémálmot csinál.

Külső elvárás

„Kis esküvőt akartunk, végül közel 160-an voltunk.” – mesélte egy kliensem és ez gyakoribb dolog, mint ahogy gondolnánk. Az örömszülők nem ritkán a saját ”bulijuknak” tekintik a gyerekek esküvőjét és minél több rokont, barátot, ismerőst meg akarnak hívni az eseményre, még akár olyat is, akivel a menyasszonynak vagy a vőlegénynek sose volt (igazi) kapcsolata. Ennek az ellenkezője is éppúgy előfordulhat viszont. Gyakran hangzanak el ilyenkor azok a típusú mondatok, hogy „Keresztapádat nem hívhatjuk meg, tudod, apád hogy összeveszett vele tavaly.” De ez a szülőktől, nagyszülőktől jövő elvárás gyakorlatilag bármiben megjelenhet. Így történhet meg, hogy az pop zenéből mulatós, a streetfood/fúziós/modern konyhából hagyományos menüsor lesz. Habár ezek is komoly fejtörést és álmatlan éjszakákat okoznak a fiatal párnak, a legfájóbb kompromisszum sok esetben a menyasszonyi ruha. Míg korábban szűkre szabottak voltak a lehetőségek, ma már számtalan stílusban elérhetőek a szebbnél szebb menyasszonyi ruhák. De létezik-e esküvői ruha fátyol, uszály és csipke nélkül és ki lehet –e lépni a hagyományos fehér ruha bűvköréből? A válasz sok esetben nem. Csak az a baj, hogy ez a válasz sokszor nem a menyasszony igényeit tükrözi, sokkal inkább a családét. Gyakori jelenség, hogy a kiválasztott ruha fotóját be kell küldeni a családi csoportba, ahol aztán rámondják az áment vagy éppen hogy megvétózzák, de arra is szép számmal akad példa, hogy az arát elkíséri valaki a családból a ruhapróbára, ahol aztán végül olyan ruha kerül kiválasztásra, ami egyáltalán nem a menyasszony vágyainak megfelelő. Sajnos még inkább kitettek ezeknek a külső elvárásoknak a házasulandók, ha az esküvőt (vagy egy részét) a család állja.

Szerző: Leniczki Csilla

Okleveles pszichológus, autogén tréner

További érdességek az esküvő világából