Egy férfi sem akart kisfiú korától vőlegény lenni

Minden férfi tudja, a nő kislánykorától az esküvőről álmodik, hatalmába kerítik az álomruhák, a királykisasszonyos mesekönyveinek világa a fejébe száll, hogy majd, egyszer esküvőben váljék valóra.
Csakhogy egy férfi sem akart kisfiú korától vőlegény lenni.

Illusztrációnak a Másnaposok című film képeit használtuk, ajánlott menyasszonyoknak is!

Elnéz réveteg tekintettel a kisautója mellől, rákönyököl az asztalra, messzire fókuszál, bámulja, ahogy a gyönyörű, narancs színű kukásautó csörömpölve elhalad. Szép a hangja, gondolja. És dehogy mereng azon az eget figyelve, hogy milyen esküvője lesz, ha nagy lesz?! A kisfiúk, azok közül is az érzelmesebbek, esetleg azzal foglalkoznak, hogy majd a tanító néni lesz a feleségem, de ennek részletei, a külsőségek csöppet sem érdeklik őket.

Botorság lenne azt állítani, hogy amikor férfi korba érnek, megváltozna a helyzet: hatalmába kerítené őket a szalvéták, torták púderes világa, a dekoráció kérdése. Ez az, amiben minden férfi egyet ért: bennünket ilyesmik egyáltalán nem hoznak izgalomba.

Bocsánat, Hölgyek, biztosan vannak üdítő kivételek, ám többnyire az esküvő részletei egy pasi számára mellékes, unalmas, időrabló, olykor idegesítő körülménynek számítanak. Pláne, hogy nagyon sokszor a szeretett nőt esküvő előtt csak az ilyesmik kezdik érdekelni, és megváltozik a szervezés folyamán, menyasszörnnyé, hisztikirálynővé alakul, ami miatt felmerülhet bennünk a kérdés: megéri-e az egész drága mulatság?
…mikor olyan békésen iszogattuk élettársi kötelékben is a kanapén ugyanazt a sört.
Sokunk ezért fél az esküvőtől. Vagyis nem az elköteleződéstől rettegünk gyáván, egyszerűen csak attól, hogy a nagy napra való készülés felborítja a jól bevált együttélési, együttjárási gyakorlatot.

Igyunk az esküvőre! Ki tudja, egyszer odaérünk-e….?

Egy férfi, már ha olyan macsó,
mint amilyennek e sorok írója látja magát,
az esküvőt azért vállalja fel, mert annyira szereti a nőt,
hogy az ő legszebb álmát szeretné beteljesíteni.
Érte tesszük…

Vagyis a lánykéréstől kezdve azt fejezi ki egy férfi az esküvőre készülődéssel, hogy szerelmes, felvállalja a kedvesét, érzelmeit mindenki elé kitárja, ezért a nőért, és csak érte, még azt is kibírja, ami az esküvő szervezésével jár. Ez pedig nem kis dolog.

Stu Price: Egész biztos, hogy el tudsz látni egy ilyen csöppséget?
Alan Garner: Nyugi nem először találtam csecsemőt.
Stu Price: Máskor is találtál már?
Alan Garner: Aha.
Stu Price: Hol?
Alan Garner: Egy kávézóban.

Nő és férfi esküvőhöz
való viszonyulásának hátterében,
persze, evolúciós okok állnak.

A nők egyszer anyák szeretnének lenni, otthont, stabilitást keresnek leendő gyermekeik számára – egy férfi mellett, a monogámia híveiként.
A férfi viszont hódítani akar, nem túlzás azt állítani, hogy poligám alkat. Vagyis a férfi számára a házasság lezár egy kellemes, hosszú, trófea-gyűjtő, kockázatmentes folyamatot, elbúcsúzik a többesszámtól, így a pasi megélheti ezzel a veszteség érzetét is. Miközben a nő nyer: eléri célját azzal, hogy feleség lesz. Azt az egyet, az igazit, akire mindig is készült, akire építeni kívánja jövendő életét, álmait: megtalálta.
Mielőtt ennek az ellentmondásnak a tragikumához érnénk, a kérdést gyönyörűen oldja fel az élet a szerelemmel, ami az esküvő és lánykérés idején a férfiban a szeretet érzésével, a féltéssel is találkozik a rá mindig is jellemző vágy mellett. Ez már nem fellángolás a részéről, nem puszta testi inspiráció, hanem szeretet-kötődés is: bizalom és ígéret.

Phil Wenneck: Nem tartod fucsának, hogy három éve együtt élsz egy nővel, akinek nem mondhatod el, hogy Vegasba mész?
Stu Price: Dehogynem. De inkább hazudok mint a balhé.

A férfi tehát mérföldkőhöz érkezett.
Hajlandó feláldozni magát az esküvő oltárán.
A legénybúcsúnak éppen ezért van jóval
nagyobb hagyománya,
mint az emancipáció új vívmányának, a leánybúcsúnak.

Az okos nők pontosan tudják, hogyan viszonyul kedvesük a szervezéshez. Még ha olyan szerencsések is, hogy társuk érdeklődést mutat a részletek iránt, sőt vissza is kérdez, inkább olyan feledatokkal bízzák meg, amit valóban élvezhetnek. Én például azt a feladatot kaptam, gondoljam ki, milyen kocsit választok esküvői autóul, béreljünk vagy használjuk a szülőkét, esetleg kérjünk kölcsön egy fehéret, vagy menjünk a sajáttal, akkor is, ha az tűzpiros és lehetne vadiújabb, mert már nem fiatal, viszont még nem elég retró…

Háttérben a leendő após autójának maradványa, amit a vegasi legénybúcsúra vittek el, és amire elvileg nagyon vigyázni kellett (volna)…

Az autón kívül olyan, már-már szakembert igénylő feladattal bízott meg a menyasszonyom, hogy válasszam ki az esküvői italokat. Így aztán borokat kóstolgattunk a barátokkal, ami afféle elő-legénybúcsúvá változott, és azt vettük észre, hogy közülünk az agglegények is kezdenek ráhangolódni az esküvői témánkra, ami egyébként eleinte zavarba ejtette őket, és szépen el akartak siratni…

Phil Wenneck: Te komolyan hozni akarod ezt a homár tasit a legénybúcsúra?
Alan Garner: Ez nem homár tasi, hanem válltáska. Mindenem benne van és sok embernek bejön. És Indiana Jonesnak is ilyen van.
Phil Wenneck: Meg Boy George-nak.

Az esküvői babonák
mögött mindig
jó emberismeret áll.

Köztudott, hogy balszerencsét jelent, ha a menyasszonyi ruhát meglátja az esküvő előtt a vőlegény. Emögött, szerintem, az a pontos, évszázados tudás, tapasztalás rejlik, hogy a férfit nem érdeklik a külsőségek, a női ruhák, cipők, az ékszerek sem. A végeredmény, az összhatás, persze, nagyon, de ha igazán szeret, ez sem számít már igazán az esküvő napján… A lényeg az, ha szabad beleszólnom mégis a menyasszonyi ruhaválasztásba, hogy: Te jól érezd magad a menyasszonyi ruhádban és Te gyönyörűnek lásd magad benne.
… mert ha ez így van, akkor kiegyensúlyozottan, magabiztosan, boldogan jelensz meg az esküvődön, és ettől a vőlegényed is jóval szebbnek lát Téged majd, mint valaha.
Velem ez így volt. Alig láttam a könnyeimtől, milyen ruhában jelenik meg a menyasszonyom…

Ezek vagyunk mi? Vagy ez a tudatalattinkban valóra vált álom?

A sokat emlegetett
kisugárzásnak
az önbizalom
a kulcsa.

Ahogy a babona szerint sem szabad elvinni szalonba ruhamustrára a vőlegényt, úgy ne vidd el cipőt, ékszert, kiegészítőket, szalvétákat, és megannyi fontos „nemfontos” dolgot nézegetni, választani. Ott vannak erre a barátnőid, az esküvőd miatt az öregedéstől rettegni kezdő édesanyák, menjetek együtt, és jól fogjátok érezni magatokat. A pasidnak meg, hálából, hogy nem kell színlelt odafigyelést tanúsítania jelentéktelen apróságokkal kapcsolatban: úgyis minden nagyon tetszik majd.
Hiszti, önsajnálat helyett tehát élvezd a szervezést, örülj neki, hogy ez veled történik, élvezd ki minden pillanatát. És ne felejts el parancsolgatás, utasítás helyett: kérdezni!
Mit gondolsz, szívem? Szeretnél elkísérni? Jó lesz így…? Szóval, azért figyelj arra, hogy ne mellőzd, ne zárd ki a vőlegényed, mert az sem esik jól, ha mindent saját magad az ő kizárásával intézel.

Csinosan, fessen, nyerésre készen, lejt-menetben…

A pasik
ruha választása
az egészen
más kérdés, mint a nőké.

El kell kísérned a kedvesed az öltönyöshöz…, még akkor is, ha felajánlja, ő ezt megoldja. Jó érzés, ha ott vagy vele. Neki igenis kell a véleményed. De, amikor választania kell, engedd, hogy övé legyen a döntés, és olyan öltözéket vegyen, ami neki tetszik, nem elsősorban neked. Végül kérdezz rá, jól érzi-e magát abban az öltönyben… A jó hangulathoz ugyanis a lazaság érzete is kell, pláne egy férfinak. És ne felejtsd el dicsérni, milyen fess, sármos, szexi.. Tudod, nekünk is jólesik ám a dicséret.

A legdrágább lakosztályt! Ha nincs más, olcsóbb…

Amiben még
meg kell egyeznetek,
az az, hogy
mennyit költhettek.

A közös kassza a közös élet kulcsa lesz később is, és a bizalom első tesztje. Szóval, egyezzetek meg abban, mi a határ, a költségekről folyamatosan egyeztessetek, a részletek tekintetében is. A második teszt pedig, hogy összeilletek-e: maga az esküvő.
Már a szervezés is előrevetíti, jó párost alkottok-e, ismeritek-e gyengeségeiteket, erősségeteket, egymáshoz illetek-e. Aztán ha az esküvő boldog, spontán, ha sokat dolgoztatok, gondolkodtatok is rajta, de végül mégis lazának hat:
akkor hosszú, boldog házasságra számíthattok.

Köszönjük a cikket az   Esküvő Trend Magazin szerkesztőségének!

További érdességek az esküvő világából