Kihez menjek hozzá?
Kihez menjek hozzá?
Anyukám mindig azt mondta, „Kislányom, csak az elsőhöz ne menj hozzá!”. Nem mintha bármi baja lett volna az első szerelmemmel, pláne hogy egy ismerős család fia volt, és hát édesapám sem az első férfi volt az ő életében, mégis ez egy olyan hozott tudás, intelem volt, ami leginkább családi örökségnek tűnt.
De akkor kihez menjünk hozzá?
A romantikusok, szentimentálisak szerint elég a mindent elsöprő, szenvedélyes szerelem. A tudomány szerint viszont ez mégsem ilyen egyszerű.
Popper Péter mesélte egy előadásában, hogy Füst Milánnal beszélgetve, a költő, író azt mondta neki, a jó házasság olyan, mint egy négy lábú asztal. Bármelyik lába hiányzik, vagy rövidebb, az kihatással van az egész kapcsolatra.
Az első láb a hasonló életstílus. Habár sokan úgy gondolják, az ellentétek vonzzák egymást, a kutatási eredmények bizony mást mutatnak. Noha a kapcsolat elején izgalmas lehet számunkra a másik különbözősége és ez adhat egy jó energiát a kapcsolatnak, idővel mégis csak hangsúlyossá válnak a hasonlóságok. Ha a pár egyik tagja otthonülő típus, aki szívesebben olvasgat, kertészkedik, főzőcskéz, míg a másik inkább menne kirándulni, bolhapiacra, streetfood eseményre vagy akármire, ott hamar feszültségek alakulhatnak ki.
A második láb a szeretet. Hallottatok már a szeretet nyelvekről? A szeretetnyelv az a mód, ahogy valaki megéli és kifejezi a szeretetet. Gary Chapman szerint öt szeretetnyelv van. Ezek a minőségi idő, az elismerő szavak, az ajándékozás, a szívességek, illetve a testi érintés. Ha tisztában vagyunk, hogy nekünk mi a fő szeretetnyelvünk és mi a párunké, harmonikusabb kapcsolatot tudunk kialakítani.
A harmadik láb a szexualitás. Hiába a szeretet, a szerelem és az elfogadás. Ha a két fél szexuálisan nem egyezik, az előbb-utóbb komoly problémákat fog okozni a kapcsolatban. A gyakoriságra, változatosságra való igény nagyon eltérő lehet, mindamellett erősen befolyásolják, a kulturális jellemzők illetve a médiahatások.
A negyedik láb a piszkos anyagiak. Merthogy a házasság gazdasági kapcsolat is. Talán ez az a témakör, amivel kapcsolatban a legtöbb vita szokott lenni a felek között. Közös kassza, vagy külön kassza? Mi van, ha az egyik fél jóval többet keres, mint a másik? Tegyünk-e félre, vagy nem tartjuk szükségesnek, hogy legyen tartalékunk? Ezeket a kérdéseket mindenképp érdemes tisztázni.
A fenti négy lábon kívül két fontos szempont van még, amik feltétlenül idekívánkoznak.
Az egyik az önismeret. Önmagunk megismerése a családunk megismerésével kezdődik. Milyen sémáim vannak? Milyen mintákat hozok a származási családból? Miért reagálok bizonyos módokon bizonyos helyzetekben? Milyen szerepeim vannak? Milyen igényeim vannak? Milyen elakadásaim vannak? Tulajdonképpen, ki vagyok én? Ezen kérdések megválaszolása nélkül nem csak a házasságunk, hanem más emberi kapcsolataink is sérülhetnek.
A másik tényező a kommunikáció. Látni fogjátok, hogy ez az én egyik vesszőparipám. A jó kommunikáció egyik alapja pedig nem más, mint az önismeret. Nocsak…. A második alap az értő, elfogadó, ítélkezésmentes figyelem. Legyünk kíváncsiak a párunkra, akarjuk megérteni őt, az ő megéléseit egy vitában. A harmadik pedig a saját vágyaink, érzéseink, igényeink nyílt és direkt megfogalmazása. Habár egyszerűnek tűnik, nem az. Az asszertív kommunikáció-merthogy ez a becses neve-gyakorlást és türelmet igényel a felek részéről, de mindenképp megéri a befektetett energiát.
Nyilvánvalóan még ezek megléte sem garancia a sírig tartó házasságra, de egy olyan stabil alapot képezhetnek, amik átsegíthetik a kapcsolatot a nagyobb hullámvölgyeken.
Szerző: Leniczki Csilla
Okleveles pszichológus, autogén tréner
